A, B, C, D, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, Q, R, S, T, U, V, X, ü, Z,

tabla
Különösen magasra hangolt, henger vagy kúp alakú dob. Az egyik legfontosabb indiai hangszer, melyet gyakran használnak a szitár kíséretére. Az indiai Zakir Hussain a legismertebb tabla-játékos.

tambura
Kis testű, lantszerű, hosszú nyakú, tojásformájú testű pengetős hangszer. Pengetővel szólaltatják meg. Ősei léteztek már az ókori Egyiptomban, Mezopotámiában, az ógörögöknél és a rómaiaknál is. Török közvetítéssel jutott el a Balkán-félszigetre és onnan északra. A magyar népzenébe cigány muzsikusok révén jutott el. A tamburából fejlődött ki a mandolin és a buzuki is.

tamburin
Más néven csörgődob. A középkorban és a spanyol nyelvterületű országokban ma is használatos népi hangszer. Egymembrános fa vagy fém kávájába 10-15 csörgőt vagy fémlapocskát illesztenek. Hangja rövid és tompa, részben elfedi a csörgők vagy fémlapok csengése. Rázva, dörzsölve vagy a bőrt vagy a keretet ütögetve szólaltatható meg.

tampura
Klasszikus indiai kísérőhangszer. 4 húrja van, de nincs érintője. A hangmagasság szabályozására mozgatható elefántcsontláb szolgál.

tangó
A XIX. század végén kialakult zenei stílus és tánc, mely elválaszthatatlan az argentin néptől. Elnevezését –tango argentino– is innen kapta. Később az egész világon elterjedt, ám eközben az egyes népek jócskán formáltak rajta. A táncos és zenei befolyás leginkább a kubai habanérából és az argentin milongából származik. Modernizált Tangónak a Tango Argentinot nevezték, mely főként Buenos Aires kikötőnegyedében terjedt el. Kezdetben főként hegedű, gitár, fuvola és zongora kísérte, majd 1870 után a Németországból importált harmónika a bandoneon. A jellegzetes spanyol és argentin mélabúval mélyen átitatott zene.
Zenei üteme: 2/4-es, minden ütemben két hangsúly van. Ritmusa: lassú-lassú-gyors-gyors-lassú.
Ismert előadói többek közt Astor Piazzolla, Aníbal Troilo, Carlos Gardel, Sexteto Mayór.

tapan
Kétfenekű nagydob, melynek teste fából készül, amire - mindkét oldalán - fagyűrű vagy karima segítségével bőr van kifeszítve. Egyik felét egy fadarabbal, bunkóval verik, ami általában a kísért dallam hangsúlyos hangjait, az egyeket adja, míg a másik felét egy vékony vesszővel ütik, ami szabadon variálhat az adott ritmuson belül. Elsősorban a makedón és a bolgár zenében használatos.

tarantella
Gyors nápolyi tánc.

tárogató
Ősrégi fúvós hangszer, eredetileg oboaszerű tábori síp. Mai formájában egyszerű nyelvű, klarinétszerű hangszer. A vele való játékot a román zenészek vitték tökélyre.

tarole
Keskenytestű dob, a Földközi-tenger vidékén használatos katonazenekari ütőhangszer.

tin whistle
Jellegzetes ír fafúvós hangszer. Hatlyukú, ónból vagy sárgarézből készült furulya.

touberleki
Kis Ázsiai eredetű ütőhangszer, melynek teste fémből, teteje pedig vékony bőrből vagy rugalmas műanyagból készül. Kézfejjel, ujjakkal játszanak rajta. A játékmód tájegységenként változó, de minden esetben igénybe veszik az egész ütőfelületet a különböző, magasabb, mélyebb hangszínek eléréséhez.

tres
A kubaiak nagyon kedvelt kis méretű duplán háromhúros gitárja. Szóló- és kísérőhangszerként is használják.

trova
A daléneklés sajátos vállfaja Kubában a trova, amit valószínűleg a franciák honosítottak meg( trova-trubadúr). Témája általában a szerelem, a nők, a hazafiasság és a természet.
Népszerű trova énekesek: Nico Saquito, Sindo Garay, Rosendo Ruiz.

töröksíp
Más néven zurna. Fából készült fúvós hangszer. Az oboához hasonlóan kettős nád segítségével szólaltatják meg. Hangereje rendkívül erős. Dalmáciában és Isztrián is ismert, ott sopile-nek nevezik.