fadoA
fado a portugál nép karakteres zenéje. Eredetéről pontos információk nincsenek. Egyes források szerint a középkori trubadúrokig vezethető vissza múltja. Vannak, akik a mórok európai jelenlétéhez kötik, mások pedig az egykori portugál gyarmatvidékekről visszaszármazó muzsikaként tartják számon. Valószínűleg a
fado mindez egyben. A
fado hagyományos értelemben nem népzene, inkább a világ különféle népeinek, s a más és más történelmi korszakoknak a kulturális hagyatéka.
A
fado a XIX. század közepén terjedt el kávéházi muzsikaként. Előképei között a portugál balladaköltészet (modhina) és az afrikai eredetű lundum és fofa nevű táncok tűnnek ki. Meghatározója a portugál életérzés, más néven saudade, ami egyaránt magában hordozza a vágyódást, a honvágyat és a hiányérzetet is. A dalok témája elsősorban a szerelem, a magány és a tenger. Két formája van: a gyors lisszaboni és a lassú coimbrai. A kíséretet legtöbbször a guitarra, vagyis egy 12 húros pengetős hangszer adja. Elsősorban női előadók éneklik.
A
fado az 1960-as években vált világhírűvé, elsősorban Amalia Rodrigues révén. A műfaj ismert előadói még a
Madredeus (
Teresa Salgueiro) Mísia, és
Mariza.
flageolettA
flageolett szűk, keskenyedő furatú furulya, mely Angliában és Franciaországban a 16. és 19. század között nagyon népszerű volt, többnyire a szórakoztató zenében, gyakran madárhangok utánzására használták. A furulyához hasonlít, de a 18. században keskeny fúvókát építettek bele. Eredetileg egyszerű szólóhangszer volt, de zenei együttesekben, zenekarokban gyakran használták a legfelső szólam kiemelésére is.
flamencoA
flamenco zene Dél-Spanyolországban született az ott élő arab, keresztény és zsidó népek zenei stílusainak keveredéséből. A különböző eredetű ősi zenei motívumok, ritmusvilágok egymásra hatásából alakult ki a helyi andalúz közösségekben ez a lenyűgöző műfaj.
A XX. századra a világ egyik legkülönlegesebb, mindenütt csodálattal övezett műfajává vált. Előadásmódjában két hatás a kötöttség és az improvizáció folyamatos harcban áll egymással. Ez adja a
flamenco folyamatos szikrázását, vibrálását, izgalmát.
A
flamenco helyenként szenvedélyes, érzelmes, néha egzotikus, máskor könnyed, és elegáns. Egy egész kultúrát, érzésvilágot, életmódot jelent, amelybe beletartozik fájdalmunk, örömünk, s létezésünk minden pillanata. Zenéje élettel, életszeretettel telített, akárcsak előadásmódja és előadói.
A
flamenco ismertsége nem kis mértékben
Paco de Lucía-nak köszönhető. Népszerű előadói még Paco Pena,
Tomatito,
Camarón de la Isla, Gerardo Nunez, Diego el Cigala.
flogeraSíp nélküli fafúvós hangszer. A thrák népzene jellegzetes szólóhangszere.