Antonio Carlos Jobim (akit gyakran Tom Jobim-ként említenek), volt minden idők egyik legsikeresebb brazil zeneszerzője, aki alkotói tevékenységével jelentős szerepet vállalt egy rendkívül népszerűvé vált műfaj, a bossa nova születésében. Antonio Carlos Jobim Brasileiro de Almeida 1927. január 25-én látta meg a napvilágot Rio de Janeiro középosztály lakta kerületében, Tijuca-ban. Értelmiségi családban nőtt fel. Édesapja tudós és diplomata volt, édesanyja pedig egy iskolát vezetett. 14 évesen kezdett zenét tanulni, de nem készült zenei pályára. Karrierjét építészként kezdte. A munka mellett azonban esténként klubokban zongorázott, majd egy hangstúdióban kezdett dolgozni.
Az ’50-es évek elején születtek első szerzeményei. Zenei gondolkodásmódját jelentősen befolyásolták az amerikai swing és jazz neves előadói, valamint a francia zeneszerző, Claude Debussy művei.
1956-ban kezdett együtt dolgozni Vinícius de Moraes költővel, akivel legjelentősebb slágereit komponálta. 1958-ban előadta néhány szerzeményét az akkor még kevéssé ismert énekes, João Gilberto, s együtt útjára indították az új zenei stílust, a bossa nova-t (a név jelentése „új hullám”). Első komolyabb sikerét az 1959-ben bemutatott Black Orpheus című film zeneszerzőjeként aratta.
Igazi világsikert azonban akkor ért el, amikor a ’60-as évek elején az Egyesült Államokban együtt kezdett dolgozni olyan elismert jazz előadókkal, mint Stan Getz és Charlie Byrd. A bossa nova akkor indult világhódító útjára, amikor 1964-ben megjelent a Getz/Gilberto című album, amelyen Stan Getz, Astrud Gilberto valamint João Gilberto előadásában hallható Jobim azóta halhatatlan örökzölddé vált szerzeménye, a The Girl from Ipanema (Garota de Ipanema).
Később olyan neves előadók is énekelték szerzeményeit, mint Ella Fitzgerald és Frank Sinatra. Számtalan saját albumot készített, hiszen zongorán és gitáron is kitűnően játszott, sőt énekelt is. Szülőhazájában filmekhez is gyakran írt kísérőzenét.
1994-ben megbetegedett, majd egy műtétet követően szívelégtelenség és tüdőembólia következtében 1994. december 8-án elhunyt. Szülővárosában, Rio de Janeiroban helyezték végső nyugalomra.
A „brazil George Gershwin”-ként is gyakran emlegetett művész óriási tiszteletnek örvend világszerte. Emlékét hazájában is gondosan ápolják, az ő nevét viseli többek között a riói nemzetközi repülőtér: Galeao – Antonio Carlos Jobim International Airport.
Válogatott diszkográfia Black Orpheus (1959)
The Composer of Desafinado, Plays (1963)
Getz/Gilberto (1964)
Love, Strings and Jobim: The Eloquence of Antonio Carlos Jobim (1966)
The Wonderful World of Antonio Carlos Jobim (1966)
Wave (1967)
Francis Albert Sinatra & Antonio Carlos Jobim (1967)
Tide (1970)
Stone Flower (1970)
Sinatra & Company (1971)
Jobim (1972)
Look to the Sky (1972)
Matita Pere (1973)
Elis & Tom (1974)
Urubu (1976)
Gravado Ao Vivo No Canecão (1977)
Miucha & Antonio Carlos Jobim (1977)
Recorded in Rio de Janeiro (1979)
Miucha & Tom Jobim (1979)
Terra Brasilis (1980)
E Convidados (1985)
A Certain Mr. Jobim (1986)
Passarim (1987)
Echoes of Rio (1989)
Rio Revisited (1989)
Trilha Sonora Do Filme Gabriela (1991)
Antonio Carlos Jobim & Miucha (1993)
Antonio Brasileiro (1995)
Antonio Carlos Jobim and Friends (1996)
Genuinamente Brasileiro, Vol. 2: Tom Jobim (2000)
Tom Pra Dois (2008)
The Warm World of Antonio Carlos Jobim (2011)
The Best of the Jobim Songbook (2012)
