Az amerikai gitáros, zeneszerző, producer Ry Cooder rendkívül sokoldalú zenész valamint a világzene egyik legismertebb úttörője. Ryland Peter Cooder az Amerikai Egyesült Államokban, Los Angelesben látta meg a napvilágot 1947. március 15-én. Már gyermekként elkezdett gitározni. Kezdetben elsősorban a blues volt rá nagy hatással. Tehetségére hamar felfigyeltek. A ’60-as évek elején már az ismert blues-énekest, Jackie DeShannon-t kísérte, majd 1965-ben megalapította Rising Sons nevű rövid életű formációját Taj Mahal közreműködésével.
Cooder a következő évtizedben slide gitárosként olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Captain Beefheart, Gordon Lightfoot, Eric Clapton, Randy Newman, John Lee Hooker vagy a Rolling Stones. Ebben az időszakban kezdődött szólókarrierje is, amelyben egyre hangsúlyosabb szerephez jutottak Észak-Amerika zenei gyökerei. A különböző kultúrák kölcsönhatásait magukon viselő lemezei country, folk, gospel valamint hawaii és mexikói ihletettségűek voltak.
Az egyre népszerűbb gitárvirtuóz a ’80-as évektől kezdődően, mint filmzeneszerző is rendkívüli sikereket aratott. Az ő nevéhez fűződik többek között a The Long Riders, a Trespass, a Geronimo: An American Legend, a Last Man Standing című filmek zenéje illetve legismertebb munkái, Wim Wenders klasszikus remekművei, a Paris, Texas és a The End of Violence kísérőzenéje.
1994-ben Cooder az azóta legendává vált mali blues-gitárossal, Ali Farka Touré-val közösen elkészítette a Talking Timbuktu című albumot, ami hónapokig vezette a slágerlistákat, és amelyért mindketten Grammy-díjat vehettek át.
Két évvel később az amerikai zenész a World Circuit kiadó első számú embere, Nick Gold bíztatására Kubába látogatott, ahol megkereste a legkiválóbb veterán muzsikusokat, felvételeket készített velük és megalkotta életműve talán legmaradandóbb albumát. A vállalkozás, a Buena Vista Social Club elsöprő sikerét bizonyítja a több, mint 8 millió példányban elkelt lemez és az újabb Grammy-díj. Cooder 1998-ban már barátjával, Wim Wenders német filmrendezővel együtt tért vissza a karibi szigetre, és leforgatták a kubai zenészek életét bemutató azonos című dokumentumfilmet, amely bejárta az egész világot, számos rangos díjat nyert és igazi kultuszfilmmé vált s nem kis része van az elmúlt évtizedben világszerte tomboló „Kuba-láz” kialakulásában.
Közel két évtizedes szünet után Ry Cooder 2005-ben készítette el újabb, mexikói, karibi, afro-kubai és latin zenéken alapuló spanyol és angol nyelvű dalokat tartalmazó Chavez Ravine című szólólemezét. A következő esztendőben átvehette a BBC Radio 3 világzenei díját.
A kitűnő stílusérzékéről ismert muzsikust a neves Rolling Stone magazin a világ legjobb gitárosai között tartja számon.
Válogatott diszkográfia Ry Cooder (1970)
Into The Purple Valley (1971)
Boomer’s Story (1972)
Paradise and Lunch (1974)
Chicken Skin Music (1976)
Show Time (1977)
Jazz (1978)
Bop Till You Drop (1979)
Borderline (1980)
The Long Riders (1980)
The Slide Area (1982)
Why Don't You Try Me Tonight? (1985)
Paris, Texas (1985)
Crossroads (1986)
Get Rhythm (1987)
Rising Sons featuring Taj Mahal & Ry Cooder (1992)
Vishwa Mohan Bhatt – Ry Cooder: A Meeting By the River (1993) Ali Farka Touré with Ry Cooder: Talking Timbuktu (1994)
River Rescue - The Very Best Of Ry Cooder (1994)
Music by Ry Cooder (1995)
The End of Violence (1997) Buena Vista Social Club (1997)
Manuel Galbán – Ry Cooder: Mambo Sinuendo (2003)
Chavez Ravine (2005)
My Name Is Buddy (2007)
I, Flathead (2008)
The Ry Cooder Anthology: The UFO Has Landed (2008) The Chieftains & Ry Cooder: San Patricio (2010)
Pull Up Some Dust and Sit Down (2011)
Election Special (2012)
