Ibrahim ag Alhabib (gitár, ének)
Abdallah ag Alhousseyni „Catastrophe” (akusztikus gitár, basszusgitár, ének)
Alhassane ag Touhami (gitár, ének)
Mohammed ag Itlale „Japonais” (gitár, ének)
Eyadou ag Leche (basszusgitár, vokál)
Said ag Ayad (ütőhangszerek – djembe, calabash –, vokál)
Elaga ag Hamid (ritmusgitár, vokál)
Abdallah ag Lamida „Intidao” (ritmusgitár, vokál)
Wonou Walet Sidati (vokál)
Kesa Walet Hamid (vokál)
Az új évezred világzenei színpadainak egyik sikerzenekara a Tinariwen, amely közelebb hozta a nagyvilághoz az afrikai sivatag zenéjét.
A Tinariwen az 1980-as évek derekán alakult egy líbiai katonai bázison. A zenekar tagjai a tuareg népcsoportból származnak. A tuaregek hosszú ideig elnyomásban éltek a Szahara déli részén, a hatvanas évek óta folyamatosan menekültek. A tagok közül többen a nyolcvanas években ismerkedtek össze egy líbiai menekülttáborban. Később katonai kiképzésben vettek részt, és közben rendszeresen zenéltek, hiszen a zene a lételemük volt. Később úgy érezték, hogy fegyverek helyett inkább zenéjükkel harcolnak. A zene nyelvén tárják a világ elé népük problémáit.
Szerzeményeikre nagy hatással volt a rádiókból megismert nyugati pop- és rockzene, valamint olyan ismert afrikai előadók dalai és játéka, mint Ali Farka Touré, a mali blues legnevesebb képviselője. Ezeket a hatásokat ötvözték saját tradicionális dalaikkal. Hangzásukban fontos szerephez jutnak az elektromos gitárok.
Kezdetben elsősorban társaiknak zenéltek. 1996-ban véget ért a polgárháború, a zenekar tagjai pedig 1999-ben Bamakoba költöztek, ahol később felléptek a The Festival in the Desert elnevezésű rendezvényen. A világ a francia Lo’Jo együttes révén ismerte meg a Tinariwen-t, amikor bemutatták Európában a zenekart.
A Tinariwen azóta a világ számos pontján fellépett már, többek között olyan nagy rendezvényen is, mint a 2001-es WOMAD fesztivál.
Első lemezük The Radio Tisdas Sessions címmel jelent meg 2001-ben. A felvételeket egy mali lemezstúdióban készítették.
Következő 2004-ben készült Amassakoul című albumukon felidéződik az időtlen, nomád szaharai élet. Komoly sikereket hozott számukra ez a lemez. 2005-ben például elnyerték a BBC Radio 3 World Music Award legjobb afrikai előadónak járó díját.
Előadásaikat ellenállhatatlan ritmusok jellemzik, melyeket a basszusgitár és a konga lüktetése valamint a vokál, a taps adnak. Gyakran tánc is színesíti produkciójukat.
A Tinariwen-t a tuareg nép zenés nagyköveteként tartják számon.
Diszkográfia The Radio Tisdas Sessions (2001)
Amassakoul (2004)
Aman Iman – Water is Life (2007)
Imidiwan: Companions (2009)
Tassili (2011)
