Lhasa
énekesnő, Kanada

Kanadában élt és alkotott Lhasa, a rendkívül karizmatikus és szenvedélyes előadó-dalszerző, akinek zenéjében nem léteztek határok.
Lhasa de Sela 1972. szeptember 27-én egy Big Indian nevű faluban született az Amerikai Egyesült Államokban. Nevét a tibeti szent városról kapta. Édesanyja fényképész, édesapja pedig mexikói származású tanár és író. A család rendkívül nomád életet élt, hiszen hét éven keresztül egy átalakított iskolabuszon folyamatosan ingáztak az Egyesült Államok és Mexikó között. Sok időt töltöttek olvasással, énekléssel és zenehallgatással. Lhasa édesapja elsősorban a klasszikus amerikai és mexikói zenéket kedvelte, édesanyja pedig a latin, arab, kelet-európai és ázsiai dalokért rajongott. A mesék, a zenék és rádiójátékok fejlesztették Lhasa képzelőerejét. Legnagyobb hatással Billie Holliday illetve a mexikói és a cigány népdalok voltak rá.
A ’80-as évek közepén a család San Francisco-ba költözött. Lhasa 13 éves volt, amikor a város egyik görög kávéházában kezdett a cappella énekelni, a hagyományos mexikói dalok mellett Billie Holliday balladáit. Ekkor kezdte felismerni hangja erejét, hogy képes hatással lenni az emberekre.
A fiatal énekesnő hat évvel később a kanadai Montreal-ban telepedett le. Itt találkozott a zenész, producer Yves Desrosier-vel. A következő öt esztendőben helyi bárokban zenéltek, majd 1997-ben elkészítették első albumukat, La Llorona címmel. A címadó egy azték mitológiai alak, aki énekével elcsábította a férfiakat, majd csókjával kővé dermesztette őket. A spanyol nyelven íródott, ősinek ható dalokat tartalmazó La Llorona platinalemez lett, és Lhasa nagy népszerűségre tett szert Kanadában, de óriási sikereket aratott észak-amerikai és európai turnéin is.
Néhány évet Franciaországban töltött, ahol három nővérével utazgatott, akik cirkuszi előadóművészek, 1999 nyarán egy kortárs cirkuszi előadást is létrehoztak közösen, mellyel színházakban léptek fel. Az énekesnő végül Marseille-be költözött, ahol több mint két évet töltött. Ezután visszatért Montreal-ba, és újra dalokat írt. Lhasa rendkívül intim, szenvedélyes zenéjén leginkább Billie Holiday, Chavela Vargas, Tom Waits, a Bratsch és Jacques Brel hatása volt érezhető.
2003-ban elkészítette óriási sikert arató The Living Road című albumát, amelyet utazásai inspiráltak. A lemezen közreműködött Francois Lalonde dobos – aki az első lemez elkészítésében is részt vett – és a zongorista Jean Massicotte. A dalok spanyol mellett francia és angol nyelven íródtak, időtlenek, távolságokat hidalnak át, valamint összekapcsolnak zenei hagyományokat, jelent és múltat. A lemez remekül tükrözte a kitűnő énekesnő azon meggyőződését, hogy az élet egy változásokkal teli különleges utazás.
2005-ben elnyerte a BBC Radio 3 legjobb amerikai előadójának járó világzenei díját.
Sikerei csúcsán súlyos betegséggel kellett szembenéznie. A mellrákot nem tudta legyőzni, és 37 évesen, 2010. január 1-jén elhunyt.
Lhasa finom melankóliával átitatott zenéje sanzon, folk, country és blues ihlette, és jól mutatja, mennyire mélyen ismerte a világot s az emberi lelket.

Diszkográfia
La Llorona (1997)
The Living Road (2003)
Lhasa (2009)

További információ
lhasadesela.com

Hírek róla
Elhunyt Lhasa [2010.01.13]