Arild Andersen az egyik legismertebb norvég muzsikus és zeneszerző, napjaink egyik legnépszerűbb bőgőse. A legtöbb jazz-zenészhez hasonlóan számtalan formációban dolgozott már, nevét a világon mindenhol ismerik.
1945. október 27-én a norvég fővárostól, Oslótól nem messze, Lilleströmben látta meg a napvilágot. A jazz-el Karel Netolicka és az amerikai jazz-zenszerző, George Russel tanítványaként ismerkedett meg. Pályája a ’60-as évek végén indult, amikor Terye Rypdal-lal és Jon Christensen-nel együtt tagja lett a Jan Garbarek Quartet-nek. 1967 és 1973 között dolgozott az együttessel, de ebben az időben a norvég énekest, Karin Krog-ot is kísérte, valamint olyan közkedvelt amerikai zenészekkel muzsikált, mint Don Cherry, George Russel vagy Chick Corea. Folyamatosan turnézott Skandinávia szerte, majd Nyugat-Németországban, később pedig Stan Getz Quartet-jével, Sheila Jordan-nel, Sam Rivers-szel, Steve Kuhn-nal és Paul Bley-jel készített felvételeket New Yorkban.
1974-ben Andersen saját kvartettet alapított, és egy évvel később megjelent Clouds in my head című albumuk, mely nagy kritikai sikert aratott. A ’80-as évek elején amerikai, kanadai és brit muzsikusokkal – többek közt Alphonse Mouzon, Bill Frisell, Kenny Wheeler – dolgozott együtt, majd 1982-ben megalakította az Arild Andersen Quintet-et, amit később Masqualero-ra keresztelt át. A zenekar rendkívül sikeres volt, három albumuk is elnyerte a Grammy-díj norvég megfelelőjét. A következő évtizedben Európa vezető együttesei közé tartoztak. Arild Andersen a ’80-as évek végén a norvég népzene és az improvizatív jazz elegyítésével kezdett kísérletezni. Felvételeket készített Kirsten Braaten Berg énekesnővel, majd megalkotta Sagn című kitűnő kompozíciósorozatát, amit a világ számos pontján bemutatott.
1998-tól trióban muzsikált a német trombitással Marcus Stockhausen-nel és a francia dobossal, Patrice Héral-lal, néhány évvel később pedig az angol dobossal John Marshall-lal és a görög zongoristával Vassilis Tsabroupolos-szal. 2002-ben három darabot is írt jazz-trióra és szimfonikus zenekarra, amelyeket Németországban mutatott be a Bergische Symphoniker, valamint Markus Stockhausen és Patrice Héral közreműködésével. 2004-ben felkérték, hogy írjon kísérőzenét Sigrid Undset, Nobel-díjas írónő Kristin Lavransdatter című trilógiájának színpadi változatához.
Andersen 2004 óta rendszeresen dolgozik a Ferenc Snétberger Trio-val, amellyel Magyarországon is több alkalommal koncertezett már.
2005 áprilisában jelent meg Electra című kompozíciója, melyet még 2004-ben az Athéni Kulturális Olimpiai Bizottság megbízásából írt, Szophoklész Elektra című drámája alapján. Arild Andersen karrierje a ’70-es évek óta töretlenül ível felfelé, neve egyet jelent a hihetetlen eleganciával és profizmussal.
Válogatott diszkográfia Eternal Rhythm (1969) – Don Cherry
African Pepperbird (1970) – Jan Garbarek Quartet
Start (1971) – Jan Garbarek Quartet
Triptykon (1973) – Jan Garbarek Quartet
Clouds in my head (1975)
Shimri (1976)
Sheila (1977) – Sheila Jordan
Green Shading into Blue (1978)
Lifelines (1980)
Molde concert (1982)
Trip To Prillarguri (1982) – George Russel Sextet, Jan Garbarek
Masqualero (1983)
Bande a part (1986) – Masqualero
Aero (1988)
Re-Enter (1989)
Sagn (1993)
If You Look Far Enough (1993) – Naná Vasconcelos, Ralph Towner
Arv (1993) – Naná Vasconcelos
Kristin Lavransdatter (1995) – Paolo Vinaccia
Hyperborean (1997)
Sommerbrisen (1998)
Karta (2000) – Markus Stockhausen, Patrice Héral, Terje Rypdal
Achirana (2000) – John Marshall, Vassilis Tsabroupolos
The Sign (2002)
Joyosa (2004) – Markus Stockhausen, Snétberger Ferenc, Patrice Héral
Moon Water (2004) – Carsten Dahl, Patrice Héral
The Triangle (2004) – John Marshall, Vassilis Tsabroupolos
Electra (2005)
Nomad (2005) – Snétberger Ferenc, Paolo Vinaccia
