Abdullah Ibrahim zongorista, zeneszerző, egyedülálló stílust teremtett azzal, hogy elegyítette Dél-Afrika zenéit a kortárs amerikai jazz-zel.
A ma már Abdullah Ibrahim néven ismert muzsikus 1934. október 9-én Adolph Johannes Brand néven látta meg a napvilágot a dél-afrikai Fokvárosban. Zeneszerető családban nőtt fel, hiszen nagyapja templomi zongorista volt, édesapja pedig a templom kórusát vezette. Ibrahim hétévesen kezdett zongorázni, illetve egyházi zenét tanulni. Otthon is sok zenét hallgatott a rádióban és hanglemezeken, így megismerkedett más műfajokkal, köztük a jazz-zel is. A tradicionális afrikai tánczenék mellett az amerikai és angol popot és az R&B-t is kedvelte, de legnagyobb hatással a zongorista Meade Lux Lewis és Fats Waller jazz-játéka volt rá.
Profi karrierje az 50-es évek közepén kezdődött, amikor Dollar Brand néven játszott slágereket. Később a Streamline Brothers vokalistája, majd a Tuxedo Slickers zongoristája lett. Ibrahim 1959-ben alakította első saját jazz-zenekarát, a Jazz Epistles-t, a közkedvelt trombitás-sal Hugh Masekela-val és a szaxofonos Kippie Moketsi-vel. Az együttes hiába volt roppant népszerű Dél-Afrikában, Ibrahim és menyasszonya, Sathima Bea Benjamin 1962 tavaszán elhagyta hazáját, és Európába költözött.
Svájcban találkozott Duke Ellington-nal, aki miután meghallgatta, beajánlotta egy lemezfelvételre. Ibrahim élt a lehetőséggel, amit újabb lemezek és fesztivál meghívások követtek, később az Egyesült Államokban olyan jelentős jazz-zenészekkel dolgozott együtt, mint John Coltrane, Don Cherry vagy Ornette Coleman.
A zenélés mellett intenzív vallási és politikai tevékenységet is folytatott, a 60-as évek végén áttért az iszlám hitre, és ekkor vette fel az Abdullah Ibrahim nevet.
1971-ben ideiglenesen Szváziföldön telepedett le, de közben Európában és az Egyesült Államokban turnézott és free-jazz albumai jelentek meg. 1974-ben visszatért hazájába, és dél.afrikai zenészekkel kezdett dolgozni, két évvel később azonban az apartheid elől New Yorkba menekült. Ez roppant termékeny időszaka volt a pályájának, tíz év alatt több mint két tucat lemezt készített. A gyökereitől való elszakadása ellenére is folytatta az afrikai zene kutatását. Ibrahim a 80-as években írta Kalahari Liberation című operáját, melyet nagy lelkesedéssel fogadtak Európában. A 80-as évek közepén Ekaya nevű hattagú zenekarával készített felvételeket és járt fesztiválról fesztiválra.
1991-ben tért vissza ismét hazájába, Dél-Afrikába. Ugyanebben az évben jelent meg Mantra Mode című albuma, mely talán a legkifejezőbb munkája.
2004-ben dokumentumfilmet forgattak róla A Struggle for Love címmel. Abdullah Ibrahim rendkívül szenvedélyes muzsikus, aki a zongora mellett csellón, fuvolán és szopránszaxofonon is kiválóan játszik.
Válogatott diszkográfia Jazz Epistles: Verse I. (1960)
African Sketchbook (1963)
Duke Ellington Presents The Dollar Brand Trio (1963)
Anatomy Of A South African Village (1965)
Soweto (1965)
Cape Town Fringe (1965)
African Piano (1969)
Sangoma (1973)
Ode To Duke Ellington (1973)
Good News from Africa (1973)
African Space Program (1974)
Ancient Africa (1974)
African Herbs (1976)
Blues For A Hip King (1976)
The Journey (1978)
Memories (1980)
African Marketplace (1980)
At Montreux (1980)
Matsidiso (1981)
South African Sunshine (1982)
African Down (1982)
Zimbabwe (1983)
Ekaya (1984)
Voice of Africa (1989)
African River (1989)
Anthem for the New Nations (1991)
Mantra Mode (1991)
African Horns (1994)
Knysna Blue (1994)
Yarona (1995)
South African Ambassador (1997)
Cape Town Flowers (1997)
Ekapa Lodumo (2001)
African Symphony (2002)
African Magic (2002)
A Celebration (2005)
Senzo (2008)
