Kozmetika, lobotómia, pollenriadó
Fesztivál egy magas sarkú cipő tetejéről
[2014.09.03.]
VIDOR EMMA BLOGJA
Na, miről csacsogjunk ma?
Jár a kozmetikába egy csaj, aki minden előadást látott az elmúlt években. Süsü, Csirke, Moha, így emlegeti a rendezőket. Azt hittem, pertu-haverok, de nem. Nem is színházban dolgozik. Titkárnő-féle egy osztrák építő cégnél. És persze fesztiválozik is. Kapolcs, POSZT, VIDOR – de most sajnos nincs itt. Megíratnám vele ezt a napot.
Ő mondta, hogy nagyon bírja a Mohát, de mintha folyton ugyanazt a darabot látná már egy ideje. Mindegy, hogy Szigligeti, Shakespeare, vagy Caragiale. Na, ezeket véletlenül pont láttam. A Szentivánéji álom nagyon tetszett, a Liliomfi kicsit se, és most itt a Zűrzavaros éjszaka. A címhez illő az első húsz perc. Zűrzavaros. Azért indítok poénkodással, mert Mohácsi is ezt teszi. Ortodox Moha Barátok! Valljuk be, semmit nem értünk belőle! Pedig az expozíció azért van a művek elején, hogy megtudjuk ki kicsoda, és mit akar. Na, jó, tíz perc volt, de húsznak tűnt. Aztán beindul: Nagyjából a két lánnyal. Bánfalvi Eszter és Sodró Eliza. Utóbbi nevével sokat poénkodnak majd a kritikusok, mert tényleg az. A kusza szerelmi szálak szórakoztatóan szövődnek. (Alliterálok, mintha Caragialét kéne átírnom.) Aztán van egy politikai szál is, valami trezorba rejtett listáról… A hangvétel brutál-abszurd! ((( Ezt a kifejezést kölcsönadom a teátro-szexuális barátnőnek a kozmetikából, neki gyakrabban kell Moháról fecsegni.) (Már úgy írok, ahogy Mohácsi színpadán beszélnek, minden zárójeles megjegyzésbe belekerül egy zárójeles megjegyzés.)) (Hol tartottam?)))
A politikánál, amihez szintén nem értek. Viszont emlékszem, hogy jártunk színházba a Kádár-korszakban. Az volt a nyerő, ha volt az előadásban odamondás, rejtjelezett üzenet a Rendszerről. Ezt akkor se szerettem, de most látom, hogy megint itt tartunk. Kifelé menet a nézőtérről: susogás. Melyik szereplő volt a szélső-jobb, ki volt a kormány, és ki szólt be neki. Aztán bölcs mosoly a bajuszok alatt: A jobbat és mégjobbat összeboronálta a hepiend.
Brutál-abszurd. Szórakoztató, hogy a saját hülyeségünkön röhögünk. Szétdarabolt baráti körünkön, szakmánkon, közéletünkön. A közgondolkodás jobb- és balféltekéjének lobotómiáján. Pedig nincs jobb- és baloldali gondolkodás. Csak gondolkodás van és ostobaság. Utóbbiból persze van jobb- és baloldali is.
Na, ezt megfejtettem a szőke egybeagyammal.
Szép nap lett volna, ha nincs a bordó fokozatú pollenriadó. Kaptam volna levegőt az utcán. Azt mondják, az a baj, hogy kelet felől fúj a szél. Már megint!
Vidor Emma, bloggerina
|
|
