Fesztiválnapló
Egyesek és a nulla
Fesztivál egy magas sarkú cipő tetejéről
[2014.09.02.]
VIDOR EMMA BLOGJA
Minden reggel megszenvedem, mire a blog eljut a helyére. A gépem naponta új viccet talál ki. Tegnapelőtt a klaviatúra adta meg magát. A közeli boltban meg csak gumibillentyűzet volt. Esküszöm! Na, ezen játssza el valaki a Für Elise-t! Tegnap úgy fagyott le, hogy a képernyőn volt a begépelt szöveg, de se menteni, se copyzni nem engedte magát. Gondoltam, az egész gépet átviszem a titkárságra, mint analóg adathordozó. De akkor bukom az inkognitót. A férjem könnyen okos – Indítsd újra, ha nem állítja helyre, legfeljebb legépeled újra. – De gépbe írtam! Szerencsém volt, megúsztam. Szerintem azoknak, akiknek működik a számítógépük, még az elején megjelent éjfélkor Neumann János. Kénköves gőzben, fekete köpenyben, villogó LED-szemekkel, nullákat és egyeseket szórva. – Az egész világot neked adom, ha engem szolgálsz! – Na, aki itt hajlandó volt vérszerződést kötni, annak működik. Persze, mindenkit megesket a titoktartásra, azért hisszük mi, lúzerek, hogy velünk van a baj.
Kicsit elkapkodtam ezt a bloggerinaságot. Ha figyelmesen átolvastam volna a műsorfüzetet, akkor rájöttem volna, hogy itt a Vidoron az idén kétnaponta van egy társalgási vígjáték... A férjem figyelmeztetett is, amikor megtudta, mit vállaltam. – Te, nyuszikám! (És ezt pejoratív éllel!) Te direkt felfelé-menetben sikítasz a hullámvasúton. Mindenkivel össze fogod akasztani a bajuszt. –
Frissen szőrtelenítettem… Rajta!
Neil Simon: Mezítláb a parkban
Beismerem a bűnöm! Nem néztem meg a dunaújvárosiak előadását. A gyerekeimre se tukmáltam rá soha a spenótot. Ha nincs gusztusuk hozzá, nem kell erőltetni. Úgyhogy, utánam az özönvíz, illetve a Bányavíz, Székely Csaba darabja a Szkénéből.
Az első pár percben Móricz jutott eszembe. Nem az igazi, hanem Karinthy paródiája. Aztán meg Móricka, ahogy azt ő elképzeli…: A székely bányavidék elnéptelenedő falvainak nyomorát. Tudom, ahogy Esterházy írja: Égi Mása (mármint, hogy nem a valóság.) De ha realizmus van, akkor a valóságot kérjük számon. Nem a színészeken, ők kiválóak. Tóth József is, Kaszás Gergő is, de különösen Bozó Andrea. Hibátlanok. De az anyag…! Nem Beckett, nem is Tamási Áron és nem is Katónéni-kabaré. És még csak nem is ezek szintézise. Inkább valami lötty, ami ebből keverhető. Sem nevetni, sem megrendülni nem tudtam. Az járt a szőke fejemben, hogy miért szerethetik ezt a pesti kultúrnépek? Azokra gondolok, akiknek két villamosmegállónyira a Nyócker is messze van. Így aztán a távoli egzotikus Erdélyből kell nekik borzongató nyomort prezentálni. Pedofíliával, alkoholizmussal és más ilyen nyalánkságokkal, ami belefér! Hát akkor inkább Feydeau, Neil Simon a jól megírt, megcsinált sziporkázó ürességével. Azok legalább nem tolakszanak a valóság helyére. Szórakozunk, és hál'isten, senki nem akar katarzist.
Nullák és egyesek fejedelme, jelenj meg! Megidézlek! … Semmi: úgy látszik, ezt éjfélkor kellett volna. Küldés gomb. Elment. Na, akkor meg húzzál tőlem Sátán.
Vidor Emma, bloggerina
|
|
