Fesztiválnapló
Fecsegés és passió
Fesztivál egy magassarkú cipő tetejéről
[2014.09.01.]
VIDOR EMMA BLOGJA
Nem tudok nyugodtan fesztiválozni (Értsd: egy teraszon jegeskávét szürcsölni, vagy roston libamájat enni, és közben cseverészni a többi fesztiválozóval.) Szóval nem megy az anyaggyűjtés, mert folyton van valami program.
Mesebolt Bábsznház:Baltasar Espinoza
Az arab, ha imádkozni akar, egy négyzetet rajzol a sivatag homokjába, kigurítja az imaszőnyegét Mekka felé, és kész a mecset.
Valami ilyesmi az utcaszínház. Csak a gesztus kell. És a fantáziánk, hogy a Kossuth-téri sörpadokon ülve megjelenjen a Játék és a Történet.
Megígértem, hogy pikírt, gonosz nő leszek, de most nem fog sikerülni.
Egy: Jorge Luis Borges: Márk Evangéliuma című novellája – ami az alapanyaga ennek a passiónak – nálam a top5-ben van. (Előző életemben Dél-Amerikában éltem, de súlyos bűneim miatt ide kellett reinkarnálnom.) Kettő: (bár inkább ez az egy.) Az üres tér, ahol nincs más, csak a játszó ember gesztusa, a szöveg és a zene, ritkán telik meg így. Minden a helyén. Néhány felnőtt, aki még nem látott ilyet, kicsit elvontnak találja, de nem mozdul. Feszülten figyel, oldottan nevet. A gyerekek – akiket előtte a rendező bácsi megpróbált elriasztani, hogy 16-os karikás a darab – szintén ámultan nem mozdulnak. Csak a fantázia mozog. A monitorokhoz láncolt rab most kiszabadult börtönéből. Csetlik-botlik a három dimenzióban. De a Mesebolt társulata kézen fogja, és viszi a történetben. Hitről, szenvedésről tényleg kevés ilyen erős írás született, mint a Borges novella. Nem szentségtörés az Evangéliummal párba tenni őket. Hadd beszélgessenek. Rólunk, megváltásra hiába váró emberekről. Meghatódtam. Ennyi költői és színpadi ölettel egy teljes kőszínház elüzemelne egy évig. És mindezt a Vidor védjegyével, mosollyal az arcokon.
Az estétől féltem. Két olyan darab várt, ahol az emberek szobákban ülnek, társalognak, és ez állítólag vicces. Én ki nem állhatom.
Jerome Kilty: Tisztelt hazudozó!
Nem érdekelt Bernard Shaw sem Campbell asszony. Csak a két színész: Jordán Tamás és Molnár Piroska. Hálás vagyok a Sorsnak, vagy hívjuk inkább Vidornak, hogy láthattam őket. Nagy formátumú egyéniségek, de, vagy éppen ezért, egyszerűek, tiszták. Tőlem a telefonkönyvet is olvashatnák, az is lebilincselő lenne. Hány év, hány színházi és filmes szerep kristályosodik ki, míg ilyen teljesség lesz a játék.
Ettől a miskolci társulat még messze van.
Georges Feydeau: Kézről kézre
Azt kaptam, amit vártam: sem a figurák, sem a színészek sorsa, léte, élete nem érdekelt. Mulatni csak Zayzon Zsolton mulattam. Akrobatikus bohóc, akiben lélek lakik. A többiek teljesítettek, a publikum szórakozott. Aztán hazament és törölte.
Ráadásul a Vidor-kert is pangott. Sajnáltam szegény NemDJ-t az üres táncplaccával...
Emma la Vidor
|
|
