Amika, amióta az eszét tudta, két dologra vágyott rettenetesen: szeretett volna nyitni egy cukrászdát, és szerette volna, ha ez a cukrászda minden cukrászdánál különlegesebb. Álma valóra vált – méghozzá hét alkalommal is élete során. De minden egyes alkalommal rövid időn belül be kellett zárnia a cukrászdáját, és továbböltöznie: nagyvárosból kisvárosba, kisvárosból nagyközségbe, nagyközségből pedig kicsibe, hogy ott aztán új életet kezdve új cukrászdát nyithasson, amit rövid időn belül újra bezárhat.
Amika nem tudta mi a baj vele és a cukrászdájával – de minél több kudarc érte, ő annál nagyobb elszántsággal zárta be a régi cukrászdáját, költözött tovább, és nyitott egy újat valahol máshol. Mígnem egy nap megérkezett Éppen-Ez községbe.